Stephenie
Elvesztem.Összetörtem.
Nem tudom ,hogy mióta sétálok de azt tudom hogy amikor eljöttem világos volt.De már besötétedett. Az utat előttem a lámpák fénye világítja meg.Szinte mindenem átfagyott,de nem érdekel mert ez legalább enyhíti a fájdalmamat .Azt a fájdalmat amit Ő okozott.
Én megbíztam benne,mindent megosztottam vele,azért mert azt hittem szeret.
Belegondolva,hogy lehettem olyan ostoba ,hogy nem vettem észre ,hogy valami baj van velünk.
Megláttam egy egész aranyos kis helyet egy fa alatt,majd leültem a hóba.Fejemet neki támasztottam a fának.Könnyáztatta szememet becsuktam és szinte azonnal elaludtam.Tudtam,hogy nem kellett volna de szemem elfáradt a sok sírástól.Nem bírtam tovább,hagynom kellett,hogy az agyam kikapcsoljon.Ha csak egy kicsi időre is,de megnyugodtam.
Arra ébredtem,hogy valaki a nevemen szólít.
-Stephenie?-nézett rám kíváncsian egy fiú.
Olyan ismerős volt.De az agyam nem fogott fel semmit.Ezt gondolom ő is észrevette.Rám mosolygott és felém nyújtotta kezét.Mikor felhúzott kissé közelebb került hozzá az arcom mint kellett volna,s ekkor megéreztem az illatát.Ezer közül is tudtam volna,hogy kié ez az illat.

Nagyon jóó! :) írj hosszabbat.. lol :*
VálaszTörléshahaha....ez nem szép tőled.Tudod ez a lényeg XD
VálaszTörlésKöszi :)
Majd vasárnap hozom a kövit!
Eddig még péntek volt :oo
TörlésNagyon jó, tetszik még szép.
VálaszTörlésNagyon nagyon jó!!
Úúú...úgy várom.
Köszönöm szépen!
VálaszTörlésHamarosan hozom a következő részt!!! :)
na akkor legyen valami köztes időpont...szombat!
VálaszTörlésde nem igérek semmit !!! : )
Pedig jó lenne ha ígérnél.
Törlés