Kwon JiYong
"Itt bent ülök és nézek ki a fejemből miközben szakad a hó. És nem tudom,hogy hol van Steph.
Kissé ideges vagyok.Ilyen még soha nem volt. Steph nincs itt és én egyedül vagyok. Ő hozta el a megnyugvást számomra. Régen. Mikor minden rendben volt. régen- Mikor még nem voltam gyakornok a YG-nél. Mikor nem rohanásból állt az életem, hanem Stephből. Most azt sem tudom, hogy hol áll a fejem. Hol ide hívnak- hol oda... és én csak megyek, mert ezt kell tennem. Akár egy robot.
Talán gondolkozás helyett ki kellene használnom az időmet, aludnom kéne.. Persze ezt én csak feltételezem. Nem tudhatom Főnök Hyungnak mikor támad kedve hajnalok- hajnalán esetleg felhívnia. Felsóhajtottam és lefeküdtem a kanapéra. Lassan lecsuktam szemeimet. Nem is tudom már,hogy mikor volt olyan, hogy teljesen pihenhettem magam. Most olyan egyszerűnek tűnt,és csak egy karnyújtásnyira volt tőlem az álmok csodálatos világa. Csak annyit kellett tennem,hogy belépek oda.
Felsóhajtottam. Pár perc hánykolódás után sikerült megtalálnom a megfelelő pózt. Vergődtem még egy picit majd sikeresen elaludtam.
Alig telt el néhány másodperc-legalábbis én így éreztem.
Az ajtó nagy csattanással zárult be. Azonnal felpattantam,és egy dühös lánnyal találtam szemben magam. Szemében ott csillogott minden a megbántottság, a düh, a szeretet és a szomorúság. Nem tudtam, hirtelen mit mondjak neki, ezért inkább odamentem hozzá és megöleltem. -Legalábbis csak akartam. Ellépett mellőlem és ledobta táskáját a földre, majd leült az egyik székre.
A lány fújtatva nézett rám. Felállt és hozzám lépett, mélyen a szemembe nézett- kérdőn. Egy ideig álltam a tekintetét de nem bírtam sokáig.
- Kwon Ji Yong...- Szólalt meg halkan, hangja remegett.- Megbeszéltük, hogy eljössz értem. Szakad a hó. Ha kinézel már legalább fél méter feltornyosult az utcákon. Mínusz huszonegy fok van. Megbeszéltük JiYong..!
- Mondtam, hogy benn kell maradnom! Nem csak az fontos, hogy te és a legjobb barátnőd moziba menjetek, hanem az én karrierem is!- Sosem szerettem vele kiabálni de egyszerűen nem értette meg.. nekem fontos, hogy gyakornok vagyok a YG-nél. Az is fontos amit én akarok. Nem csak Ő, és a dolgai.
- Kwon Ji Yong...! A mondandódnak SEMMI köze a jelen helyzethez. Azt mondtad kijössz! Halálra fagytam. Az egyik teherautó az összes latyakot rám csapatta mikor kétszázhússzal száguldozott előttem. Mindez nem történik meg ha kijössz!
- Steph. Nagyon jól figyelj arra amit mondok. Mert csak egyszer mondom el. Figyelsz.?
- Figyelek Kwon Ji Yong- Merőn a szemembe nézett. Várta a mondandóm a tipikus "Ha. Valami. Olyat. Mondasz. Ami. Sérti. A. Becsületem. Véged."- nézéssel.
- A nőnek mindig igaza van. De nem.. Jelen helyzetben sajnos nem. Nem-neked-van-igazad-Steph. Mert nekem bent-kellett-maradnom. Nem azért nem hoztalak el mert egy rohadék vagyok. Hanem mert benn tartottak. Ezt értsd meg!
Pillantását elkapta. Nem nézett a szemembe, ez aggasztott. Igazából sajnáltam... biztos nagyon sokat sétálhatott, arca is teljesen kipirult.Fontos a munkám?- igen fontos...de Steph fontosabb nekem? Most először gondolkodtam el ezen. Eddig soha nem kérdőjeleztem meg azt, hogy fontos-e nekem. Persze fontos nekem. de a munkám...nekem ez az életem..!
Karba tettem kezemet, vártam, hogy megszólaljon.
De nem tette.Csak nézte a földet. Ebben a pillanatban nem tudtam,hogy mit tegyek. Hirtelen felnézett. Szeme könnyektől csillogott.
- Mostanában úgy érzem, hogy elhanyagolsz... Lehet, hogy hülyeségnek hangzik... de olyan mintha fontosabb lenne nálam a munkád..- A könnyek most már patakként hullottak szeméből. Karomat lassan leengedtem combom mellé. Szóval érzi... érzi, hogy kezd fontosabb lenni a munkám.
A szemébe néztem és átöleltem.
- Ne sírj kérlek. Steph. - Ruhám ujjával törölgettem szemét és arcát..- Baboya.. Fontos vagy. A munkám nem fontosabb nálad. - Megpusziltam a fejét. Szemem lassan megtelt forró könnyekkel amiket lenyeltem.- Steph. hagyd abba kérlek. Ne haragudj. Legközelebb ki megyek érted. Csak kérlek.. Ne sírj. Nem jó így látni. Babo... Ne sírj...!
Step a mellkasomhoz fúrta fejét és nagy szemekkel rám pislogott. Szerintem semmit sem fogott fel abból amit mondtam, csak hogy le "babo"-ztam.
- Kwon Ji Yong te gonosz vagy- suttogta majd ágaskodva puszit nyomott a számra.
Majd eltolt magától és mélyen a szemembe nézett. Eltelt így néhány perc ,kissé kezdett kínos lenni ahogy az arcomat fürkészi.
-Mi az?? -kérdeztem értetlenül.
-Én szeretlek.- mondta nagyon lassan. -De nagyon- eltűnt szemem elől és csak azt hallottam ahogy kacagva befut valamelyik szobába.
Elmosolyodtam.
A telefonom villogva játszotta az egyik Shinwa számot. Hatalmas sóhaj szakadt fel a mellkasomból és felvettem a villódzó készüléket.
- Kwon Ji Yong, mit tehetek önért?- szóltam bele nagylelkűen.
-Most azonnal gyere ide-hallottam az ellentmondást nem tűrő hangot.
Persze most kell telefonálni A főnők Hyungnak. Pont most amikor...amikor végre együtt lehettünk volna. Nem tudtam hirtelen,hogy mit tegyek. Ott álltam két ember között. Mindketten a jövőmet jelentették. Hosszan hallgattam a telefonba, a vonal túlsó felén már ideges sóhajok hagyták el hívóm száját. Aztán rájöttem,hogy telefonbeszélgetésemnek tanúja is van, Stephenie ott állt az ajtófélfának támaszkodva és várta válaszomat. A túloldalon dühösen sóhajtozott a főnököm. Steph maró szemekkel bámult rám.
- Hyung... Ma sokáig voltam benn ha lehet, ma este itthon maradnék. Holnap bemegyek.. Kérlek Hyung.
Steph sugárzó mosolyát kaptam válaszként. Nem is vártam meg, hogy a túloldalon választ kapjak a telefont letettem. Ebből még baj lesz...
Felugrottam a kanapéról és Stephez szaladtam volna ha Ő nem fut el. Belemegyek a játékba. Egyszerű lesz...az ilyen játékokban mindig is jó voltam.Főleg ha Stephel játszottam. Steph után rohantam. Aki mire odaértem a földön fetrengett síp csontját szorongatva. Nevetve mellé rogytam.
- Mi történt Kicsim?- Az ölembe húztam és ránéztem.
- Elestem a saját lábamban.- grimaszolt.
- Akkor győztem igaz?- vigyorogtam rá.
A telefonom ismét megszólalt. Vetett rám egy aggódó pillantást. Ránéztem a kijelzőre. Muszáj volt felvennem...de Steph miatt nem akartam. Olyan jól szórakozunk most. Idejét sem tudom annak, hogy mikor volt ilyen utoljára. Pedig együtt éltünk, de csak reggel láttam amikor reggelit készített nekem és esténként pedig arra értem haza,hogy már alszik. De láttam Hyung arcát amint a halvány rózsaszín árnyalatból hirtelen sötét vörösre vált. A telefon is egy fokkal rémisztőbben kezdett dühöngeni.
Steph az arcomat kémlelte.
- Vedd csak fel. A végén még kirúgnak. Lassan kikászálódott kezeim közül és besétált a hálóba. Én csak néztem. Amikor beért a hálóba még vetett hátra még egy pillantást, majd becsukta az ajtót. Kezemben a telefon csak rezgett, megállás nélkül. Megnyomtam a fogadás gombot, és lassan fülemhez emeltem a készüléket.
- MOST AZONNAL TOLD IDE A KÉPED VAGY ESKÜSZÖM NEKED NEM KAPSZ EGY ÉVIG FIZETÉST!- kiabáltak a vonal túloldalán. -Azonnal-mondtam szinte világra szóló unalommal a hangomban...vagy szomorúság volt?
Lassan benyitottam a hálószobába és megláttam Stphet amint édesen szuszog. Még szerencse, hogy kimerült most magyarázkodnom kéne. Visszacsuktam az ajtót majd gyorsan kiszaladtam a cipőmért és a kabátomért. Minél gyorsan annál jobb.
(***)
Steph mellettem feküdt az ágyon. A haját simogattam.- Szeretlek.- motyogtam a hajába.
- Én is szeretlek.. - válaszolt fáradtan.
Felültem és felkeltem mellőle, felvettem a ruhám ő csak kérdőn nézett rám.
- Sikerült. Debütálni fogok én meg pár srác. Végre sikerült.-Nem mosolyogtam. Ez talán megzavarta.
- Oppa!- mosolygott- De hát ez remek.- Felállt és magához ölelt. Én csak lehámoztam magamról a kezét.
- Steph.. Nekem ez fontos. És ezt a kettőt együtt nem lehet. Sajnálom.- Hátat fordítottam és kisétáltam az ajtón.
-Hogy.....mi?- a mondat végére a hangja az egekben volt. Ideges. Most nagyon ideges. De nem tehettem mást. Fájt... Nekem is nagyon fájt. Emlékszem a múltban még együtt képzeltük el a jövőnket. Már az ajtóhoz mentem amikor hirtelen visszarántott és kérdőn nézett rám.
-Te most szakítasz velem??-kiabálta. -Azok után amin keresztül mentünk? Már két éve együtt élünk. Két éve-ismételte el még egyszer.
- Steph. Ha nem érted meg az a te bajod. Igen szakítunk.- Az arcomon semmi nem látszott. Kiléptem az ajtón. Igazából nagyon fájt. De aláírtam a szerződést hivatalosan is tagja vagyok a BigBang-nek. Ennyi. Ha akarnék sem maradhatnék Stephel. Talán már nem is akarok.
Fontosabb most az Én jövőm. Steph mellett mi lehetne belőlem?.. Semmi.
De mégis. AZ összes létező Világ összeomlott bennem. De talán ezzel a munkával, a BigBang leadere-ként újra építhetem az összes most lerombolt Világot. Talán. Erősebbre. Jobbra.
Steph egy szál pizsamában jött ki utánam a folyosóra. Tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű.
-Nem.....nem...én nem bírnám ki nélküled. Én....Én SZERETLEK.- mondta szinte már üvöltve.
Megfogtam a karját és visszaráncigáltam a lakásba.
-Ne üvölts-mondtam hihetetlen nyugalommal. -Meg KELL értened....szakítanunk KELL.
Láttam szemében,hogy most omlik benne össze az a világ amit 3 éve építgetünk.
- Steph. Elmentem. Mert.. Már nem szeretlek- Tökéletesen cáfoltam magamra. Alig öt perce hangzott el a számból a szó "Szeretlek" ami igaz is volt.
Steph lefagyott. Én kihasználtam az időt és elrohantam. Taxiba szálltam és meg sem álltam az Ent.ig."
